A gyógybeszéd
Hiába kérdezte kezelőorvosát, gyógyszerészét, a googlie keresőbe is beírta panaszát? Már megbeszélte gondjait a szomszéd nénivel? Megkérdezte a mesterrséges intelligenciát is és még mindig nincsen gyógyír a gondjaira?
Talán egy hosszabb konzultációra lenne szüksége?
Tünet kontra panasz.
A nyugati orvoslás betegség-központú, és nem tud mit kezdeni a beteg panaszával – mert egy súlyos szemléleti hiányosság torzítja. Az evidencia-alapú orvostudomány látható, mérhető, számolható vizsgálati eredményeket keres – tünetekre vadászik. Az egészségét veszített beteg azonban egy másik dimenzióban él. Belső élményeit, érzéseit (fájdalom, félelem, szorongás, aggodalom, diszkomfort, puffadás, stb.) panaszolja. A tudomány számára csak vizsgálható realitás (tünet) számít, azonban a beteg számára csak a belső élménye, a panasz valóságos. A szubjektív panasz, és objektív tünet között egy szakadék húzódik, amivel nem tud mit kezdeni az empirikus medicina. A panaszokhoz nem mindig található tünet (szervi betegség), és ilyenkor megáll a tudomány – ráadásul szemléleti vaksága miatt a betegnek sem tud magyarázattal szolgálni.
A leleteim rendben vannak, de rosszul érzem magam – panaszolja a beteg. Az pedig orvos megismétli a teszteket, hátha elvétett valamit. Esetleg széttárja a kezét: csak a fejben van baj, ami nem orvosi probléma. Valami pszichés izé.
A tünet az, amit az orvos kívülről láthat, a panasz pedig a beteg belső élménye. Ha tünet és panasz nem egyezik, akkor az orvoslás nem segíthet.
Erdős Alpár 