Az önrendelkezés zsákutcái

Az önmagunkhoz való viszonyulásban egy úgynevezett egzisztenciális keretrendszer segít, ami egy mentális térkép az önmagunkhoz való eligazodáshoz. Ez a térkép azt is megmutatja, hogy miként távolodhatunk el önmagunktól, ugyanakkor gyakorlatias útitervként is szolgálhat a személyes autonómia visszaszerzésére.
1. az első keretrendszer az öntudatosság, a jelen és a helyzet érzékelése. Ha tudatában vagy, a jelen valóságnak, akkor felismered és vállalod a léteddel járó sebezhetőséget, úgy hogy közben engedélyezed az érzelmi állapotodat, anélkül, hogy elfojtanád azt a külvilág kedvéért. Ennek a területnek a csapdája az elszakadás a saját érzéseidtől és a saját szükségleteidtől. Ha egy belső hang azt mondja, hogy nem mutathatsz gyengeséget, és mindent egyedül kell megoldanod, az egyben azt is jelenti, hogy az érzéseid nem számítanak és mások érzései sem számítanak számodra igazán.

2. a második keretrendszert azok az értékek alkotják amelyek majd alapul szolgálnak a kompetenciádnak. Ez egy olyan belső iránytű létezésére utal, aminek alapján elfogadod önmagadat olyannak amilyen vagy, anélkül, hogy túlságosan tökéletes szeretnél lenni. Ez egy belső értékrendszer, aminek a fókusza a készségek fejlesztéséra van helyezve a hibák keresése helyett. Ha az a hit vezérel, hogy csak a hibátlan teljesítmény elfogadható, akkor az nagy valószínűséggel egy állandó szorongáshoz vezet, aminek egyenes következménye a saját képességeidnek leértékelése. Ennek a területnek a csapdája a belső iránytű elvesztése, amikor nem vagy tisztában a belső értékeiddel, vagy irreális normáknak akarsz megfelelni.

3. A harmadik keretrendszer a belső motiváció területe, amely az értelemkeresésnek ad helyet, és minden célirányos cselekedetedet szabályozza. Amikor felismered, hogy számodra milyen belső értéket képvisel valami, akkor ahelyett, hogy csak próbálkoznál, vállalod a felelősséget a döntéseidért és vállalod a felelősséget a befejezésért és a valódi értékteremtésért. azokban a folyamatokban, amelyek a fejlődésedet szolgálják. Ellenkező esetben erőlködni fogsz. Ez a viselkedés abban nyilvánul meg, hogy folyamatosan küzdesz, de sosem fejezed be a dolgokat; a küzdelem maga válik céllá az eredmény és az értelem helyett. Ennek a területnek a csapdája célvesztettség érzése, amikor a cselekvéseidből hiányzik a mélyebb értelem.

4. A negyedik keretrendszer a kapcsolódás minőségének és a határokmeghatározásának területe. Ez biztosítja a személyiséged határait és asszertív kommunikációval oldja meg az esetleges nézeteltéréseket. Az igazi kapcsolódás más személyekhez nem az önfeladásból fakad, hanem abból, hogy egyenrangú félként, kölcsönös tiszteleten alapuló, tiszta határokkal rendelkező kapcsolatokat építesz. A saját döntéseidet te magad hozod meg, én nem jellemez az az érzés, hogy nincsen ráhatásod a környezetedre. Amikor saját erődet és szükségleteidet feláldozod azért, hogy mások elfogadjanak, átadod az irányítást a kapcsolataid felett. Ennek a területnek a csapdája az az érzés, hogy áldozat vagy a kapcsolataidban és tehetetlenül ki vagy szolgáltatva mások kényének-kedvének.

5. Az ötödik keretrendszer a hitelesség és az integráció építése. A hitelességet nem szabad összetéveszteni az őszinteséggel, mert a kettő nem ugyanaz. A hitelesség az integrált Én felépítése. Különbséget kell tenni aközött, amit csinálsz (a szerepeid), és a ki vagy (a lényed) között. Megengedni magadnak az időt a létezésre, nem csak a cselekvésre. Ha a belső hangod sürget, akkor a nagy sietségben az állandó rohanás és a feladatokba való menekülés megakadályozza a mélyebb önreflexiót, így csak a „mit csinálok” határozza meg a „ki vagyok”-ot. Ennek a területnek a csapdája, a túlzott azonosulás egy külső szereppel, címkével, munkával vagy egy másik személlyel (elveszíted a valódi énedet a szerepben).

Az önrendelkezés elérése nem egy egyszeri feladat, hanem egy folyamat, ahol tetten éred magad, amikor a belső parancsok (kényszeres megfelelés, perfekcionizmus, érzelmek elfojtása) átvennék az irányítást, és tudatosan visszatérsz a fenti öt alappillérhez (1. Öntudat, 2. Értékek, 3. Értelem, 4. Asszertivitás, 5. Hiteles Identitás).
A pszichológiában ezt integrált személyiségnek nevezik, és a fenti térkép alapján kell bejárni a fejlődés lépcsőit önmagunk irányába. Ha kedved van, te is részt vehetsz egy ilyen munkában, mert erre mindenkinek szüksége van, ehhez nem kell különösebben stresszes életet élni.


Hozzászólás